Bébibogyó

Tegnap előtt este 21.10:

- Kicsiiiiiim kitaláltaaaam! Veszünk egy jó magas matracot, tudod, amit majd a Balcsiban is tudunk használni és azt tesszük Beni ágya mellé.

- ????

- Mert ha leesne, csak átgurul rá és kész, fel sem ébred.

- Szerintem inkább ha elaludt, gumipókozzuk oda!

Este 10.22:

- Hálózsákban csoszogó-totyogó hangok a gyerekszoba felől…..

Éjjel 03.45:

- Anyaaaaaaaaa éhes vagyoooook!

- Csöndben legyél, mert visszaviszlek a szobádba.

- Anyaaaaa turit kérek, kefírt kérek, kiflit kérek.

- Csönd legyen, aludj már!

- De anyaaaaaaaaaaaaaaaa, éhes vagyoooooooooooooook!!!

Reggel 07.08:

- Kisfiam, ne menj neki a szomszéd néni ajtajának, mert kapsz egy frászt!

- Jóóóó!

- Kisfiam, kérlek ne ütögesd a szomszéd néni ajtaját a könyveddel, mert szeretne aludni.

- Jóóóóóó - persze folytköv.

És kapott egy egészen kicsi, szinte észrevehetetlen frászt. Égtelen üvöltés a lépcsőházban, a fejem egyre vörösebb, a gyerek épp nekifutásból készül levetni magát a lépcsősor felső fokáról, egyik szemem ott, a másik az ajtót zárja. A fiaskecske hozzánk képest gyíkpuki, mikor az a baromarcú elkezd ordítozni a negyediken. Szinkron sikítanak Benivel. Csak ez az egy szerencséje, ugyanis ha hallom hogy mit is fröcsög az a faszkalap, bizisten felmegyek és lealázommintaszart. Ehelyett lenyelem a békát és nekiindulok dolgozni a még mindig bömbölő gyerekkel!

- Apaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa, apiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii, apiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii

- Apa már elment dolgozni, itt a kiflid fogd meg légyszi, beteszlek a kocsiba.

- Neeeeeeeeeeeeeeeeeeem, apaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa, apiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!

A béka amit lenyeltem, visszajött. Hogyazakicseszettjóbüdöséletbenemigazhogymindenreggelhisztériázni kell és bevágtam a kiflit a kukába. Pedig a kaja kidobásnál nem sok nagyobb bűn van ezen a telibecseszett földön.

Délelőtt 11.10:

- Elolvastam a megrendelt könyvet. Munkaidőben. Az imitáló képességem óriási. A könyv pedig egy rakás szar. Megint a marketing áldozata lettem. A pénzemért cserébe nem kaptam semmit. Kétségbeesésem nagyobb mint Timbuktu, pedig a könyv harmadik oldalán kategórikusan leszögezi az az ígérgető némber, hogy NEM SZABAD KÉTSÉGBE ESNI!

Délután 14.10:

- Elkérem a kollegám gyermeke által már nem használt leesésgátlót. Kezdek megnyugodni.

Délután 17.16:

- Anya, nem köszöntem a kórházban a néniknek.

- Tudom kisfiam és nagyon szomorú voltam. Tudod hogy mindig köszönni kell!

- Nem akarok csókolózni!

- Azért a mai napban is van valami jó….

Ma reggel 06.07:

- Anya nem aludtáááál??

- Nem.

- Mééééj?

- Mert nem hagytál. Miért nem a nagyfiús ágyadban aludtál már megint?

- Mert Apa nem jött mellém aludni.

Asszem végünk!

Ma reggel 07.45:

A kollegám elhozta a leesésgátlót. Túl hosszú. Újra beleestem a kétségbe.

Álomba ringató praktikák CD csomag, megoldáskütyüésezmegaz. Megrendeltem. Ugyanis kezdem úgy érezni, hogy nem bírom tovább. Mint már mondottam volt, megpróbáltuk megreformálni éjszakáinkat, ami reménybeli tett a kiságy rácsának levételével kezdődött. Valami kib***szott honlapon olvastam a fantasztikus tanácsot hogy énekkel, mesével szuperül álomba lehet ringatni a gyereket és nyugodtan maradj ott az ágya mellett végig, ha szeretnél és igényli a kiskorú. Nanáhogyigényi vazze! Így is tettünk. Már eltelt több mint egy hét, és a dolog egyre jobban rosszabb lesz és én egyre jobban fáradtabb vagyok. Ti. este tökéletesen megy minden, már nem sír, nem akar kimenni a másik szobába, teljes nyugalommal befekszik az ágyába és követeli Apát. Én pedig boldog vagyok, nagyon boldog! Egyrészt mert Apa küzd a kb. 1,3 m-es ágyon míg el nem alszik Bugyibuci, és halk-remegő-bizalomteli hangon bőszen énekli Paffot a bűvös sárkányt kinek Beni a barátja, én pedig már mehetek is tisztálkodni, amivel jelentősen lerövidül az esti összecihelődés. Nem kell ugyanis hogy mindketten küzdjünk, mert az a tetű álommanó még mindig valamelyik bárban kergeti a naseggű csajokat ahelyett, hogy a mi kis terrorgombócunkat mély álomba citálná. Ja, és nem azért Apa énekel mert nekem macerás, és zuhanyozni  nem olyan idegtépő mint remegni hogy Beni végre takarékra kapcsoljon már, hanem mert csak Apa énekelhet-mesélhet, senki más nem jó. Ez mint szép lenne és csodás, húsz perc alatt meg is van a művelet, ahogy ígérték. Csakhogy ezalatt az egy hét alatt 1 óra 45 perc volt a legkésőbbi időpont, hogy a szobájában maradt a gyermek. Mindenféle variáció volt már. Áttotyogott a szobánkba hálózsákostul, sírva totyogott,  ülve sírt az ágyon, ülve sírt a földön, hanyatt sírt a földön. Ez utóbbi esetekben miért is ne, leesett az ágyról. Tettem oda persze puha takarót és egy valag plüssállatot hogy ne essen nagyot, de mi tagadás, én is befosnék ha egyszeriben a földön találnám magam. Ezek után Apa beapplikálja maga mellé és szunya folytköv. De az utóbbi egy hétben rendre elhangzik hogy “Anya melllllééééééééééééééééééééééé!!!!” És rugdal és ütlegel és kitúr, és olyan szorosan bújik hogy az már fáj, lefejel és nem bíííííííííííííííííííííííííííírooooooooooooom máááááááááááááááááár! Rohadtul nem erről volt szó! Arról volt szó, hogy ha a saját ágyában alszik el, akkor minden okés lesz és szunyálunk reggelig. De nem okés! Baromira nem okés. Így végső kétségbeesésemben megrendeltem a könyvet. Ha ez sem válik be, bizisten felmondok! Arról nem is beszélve, hogy ilyen körülmények között max. Szűzmária tudna összehozni egy tesót……

Nagyon vártam a hétvégét. Ami épp most múlt el. Hál’Isten! Baromi hosszú volt a múlt hét, alig vártam hogy vége legyen, aztán mikor vége lett, alig vártam hogy elkezdődjön egy újabb hét. Pénteken mint búgócsiga takarítottam, főztem, mostam, fodrászhoz vittem a gyereket, sőt, ígéretemhez hívem még sportoltam is és nagyon elégedett voltam, hogy milyen baromi jó vagyok. Előttem két nap hávájdizsinapsütés helyett szánkózásabakonybaaaaaaanjeeeeeee! Ehelyett: Szombaton reggel Cs.B. nagy kegyesen felajánlotta hogy reggelit készít. Jujjjjjjdejóóóóó már előre fostam, de nem szóltam, mert megint a konyhaféltősidióta leszek akin nem lehet segíteni. Imigyen tehát szalonnás tojás készült grátisz mosogatással. Eredmény: A reggeli tényleg finom, bár annyira nem lehetek benne biztos, mert Bugyibuci telenyomta kecsappal a tojásom és meg is ette. Az egész lakás füstben úszik, hiába nyitottam ki tökig három ablakot.

- Kicsim végeztél a konyhában??? A mosogatással iiiiiiis? - Mesét néz a szentem már legalább húsz perce -

- Még nem teljeseeeeeeen!

Na jó, leltár: Elmosogatott cucc kb. öt darab, mosatlan cucc kb. tizenöt darab. Sose fogom megérteni miért hagyja abba valaki a mosogatást a felénél - inkább a negyedénél?!!!!! Bár, ha arra gondolok hogy ha van a mosogatóban két tányér, akkor az övét elmossa a másik ott marad. Megértem….. Aztán csupa zsír minden, a tűzhelytől elkezdve a konyhapulton át az asztalig, a szanaszét hagyott koszos poharakról nem is beszélve. Rgó a gyönyörűre pucolt tiszta konyhámból csinált egy disznóólat, gürizhetek egy csomót és még elvárja hogy meg is dicsérjem. Fantasztikus, de délután csudajóóóó, szánkózunk! Nem, nem, mert Bugyibuci lázasan ébred az ebéd utáni szunyóból, szánkó helyett ügyelet. A gyerek tök nyűg, alig várom az éjszakát. Este közli velem hogy utál és csak Apát szereti. Szétszabdalták a lelkem. Nagyon, vérig és örökre meg vagyok sértve. A hangulatomon nem segít még BridetJ sem, pedig még mindig tudok röhögni rajta, vagy hatvanadszorra is. Az éjszaka horror. Láz, köhögés, hányás, kitúrás, költözés a nappaliba majd vissza, mert nem tudok aludni a hátfájástól, na és a hányásszagú kanapétól - a múltkori eset, takarítógépet is béreltünk mert Bugyibuci rotái telibekapták a kanapét és a szőnyeget, de még így is van bukéja -. Kábé négy óra alvás után Cs.B. tényleg egy kincs, kávét főz. Kicsit még ágyban maradok és nagyon megbántottan nyalogatom lelki sebeim. Ostorozom magam mert szaranyavagyok, még a saját kölköm is utál és miafrancértélnimárúgyismindenmindegy……sírok. Beni megneszeli:

- Anya mit csinálsz?

- Szomorkodom.

- Mééééj?

- Mert nem szeretsz.

- Én szeretem Anyát!

- De tegnap azt mondtad nem szeretsz.

- Anya te sírsz?

- Igen.

_ Mééééééj?

- Mert nem szeretsz.

- Szeretem Anyát!

És ekkor kaptam egy puszit az arcomra. Ez nagy szó! Nagyon nagy szó, mert sosem ad. Csak tartja az arcát, de puszit soha, senkinek, semmilyen körülmények között nem ad. Illetve, ezek szerint csak ha valami nagyon nagy gáz van. Azt hiszem ez volt a második. Először akkor adott, mikor elmentünk romantikázni négy napra a férjjel kettesben….. Végre megbocsájtok. Ezután a masszázsfotelben gondolom elfogyasztani a férj által gondosan elkészített koffeinadagom eme gyönyörteljes éjszaka után. Igazából azt sem tudom merre vagyok arccal és véletlenül lelököm a poharat az asztalról, minek tartalma a világos narancssárga szőnyegen landol - tényleg tökfelesleges volt kibérelni a takarítógépet -. Vasárnap reggel van, kib****szott álmos vagyok, épp csak felocsúdtam a mélydepresszióból és szőnyeget suvickolok. Ezután porszívózok, majd egész délelőtt főzök. Mikor kész vagyok mindennel, újra rend van - a szőnyeg, minden igyekezetem ellenére khmmm. világosbarnára változott - és az elégedettség halvány reménysugara járja át lelkem, Bugyibuci kiborítja az üdítőjét. Nem, nem ordítok, nem üvöltök, teljes nyugalommal és egy magamraerőszakolt mosollyal megkérdezem.

- Kisfiam most ez mire volt jó már megint? és Cs.B. válaszol:

- Nem értem mi a bajod, genetikus!

Most hogy új ruhám van, szerettem volna kicsit feldobni a B.B. blogot, nem csak vonalzókkal, mert abból mint a nyű, hanem új, saját szerkesztette sablonnal, aranyköpés generátorral, nagyontuti Dr. H-s órával, de nem ment. Nem és nem. Annyit próbáltam, hogy szinte belediliztem. Mindenhol azt írják hogy HTML kóddal működik, hisz a vonalzók is, nem??!!! De nem fogadta el, csak az oldal linkjét szúrta be. Nem tudom csoda rózsaszínné varázsolni az oldalam mindenféle extra szolgáltatásokkal kényem-kedvem szerint. Magyar oldalakkal olyan könnyű lenne, egy csomó helyen leírják a módját, de itt, itt nincsenek ilyen opciók. Asszem….. Felmerült hát a költözés gondolata. De hová? Néztem pár helyet, közszeretetnek örvendőket, de sajnos B.B. foglalt volt, és nem alkuszom márcsak azért sem. Szóval úgy néz ki, sakk-matt. Nem költözöm. Ti.  azért sem, mert nem tudom hogy kell….. De egy órát, azt szeretnék. Nagyon. PLÍÍÍÍÍÍÍZ!!! VALAKIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII!!!!!!

Húúúú vazze, nem találok magamra. Ez most milyen? Nem is tudom. Azért kicsit tetszik. Nos, tegnap tök nyugis voltam. Tényleg. Azt hiszem megtaláltam a hiba okát. Az error bennem lakozik. Tegnap elhatároztam hogy nyugis leszek. Nem mellesleg Mama vigyázott Benire és én hajthattam a gépem. Csak háromnegyed óra, kész felüdülés. Apa megígérte, ha időben hazaér és nem esik, mert azért hülye nem vagyok, elmehetek futni. A nyugalom szigete leszek. Egy rózsaszín sziget. Jó lenne ha több idő jutna magamra. Sokkal több. Mert legtöbbször napi 20 perc. Reggel tíz, este tíz. Ha pedig huzamosan így megy ez, elönti a fos az agyam. És akkor JAJ mindenkinek. Szülinapomra időt kérek. Meg télapóra is. Meg karira is. Meglepinek is. Addig meg rajzolok magamnak. IDŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐT

Új év, új ruha, új élet. Annyira azért nem tetszik. Mármint az új ruha. Meg az új élet se. Meg kell szokni. Nem tudom megszokni. Még a gondolatát se. Az új ruhának még csak hagyján. De az új élet? Ez a január kicsinál. Nem pozitív, hosszú, rohadt hosszú, tele megszorítással, áremeléssel, fossal, benzinárral, bizonytalansággal. Én biztonságot akarok! Csak úgy tudom szeretni. Az életet. Meg mindent. Jaaajmár! Miééért mi? Miért? Miért nem Honolulun táncolok a fűszoknyámban és koktélt nyakalok míg bele nem döglök? Miért? Miért? Nos, mindenesetre eddig az újévi fogadalmaimat se sikerült teljesíteni. Miszerint kedves leszek, türelmes leszek, nagggyyyon türelmes leszek főleg a gyerekkel, és elviselek minden hisztirohamot és nem kiabálok, és higgadt maradok míg világ a világ. De nem, nem, nem sikeredik bárhogy próbálom, de dacos, nagyon dacos. Pedig olyan jól akarom csinálni. Olyan jól! Olyan jó embert akarok nevelni belőle, amilyet csak lehet, de dacos, nagyon dacos. Talán ha nem akarnám ennyire. Talán. Ha lazább lennék. Ha sokkkkkkal lazább lennék. De ma, ma sikerül. Mától sikerül! Sikerülnie kell! Laza leszek, megváltozok, lazaaaaa, lazaaaa, nagggggyyyyyon lazaaaaa. Mintha már ezt egyszer írtam volna. Tuti. De hányszor megfogadtam! De hányszor! Kevés a türelem. Kevés. Nagyon kevés. Olyan jó lenne kapni valahonnan. Vagy venni. Vagy csinálni, vagy mittoménmi, csak legyen! A férjnek van. De nem ad. A dög. De azért így is imádom. Mert az enyém. Én idomítottam. Megszelídítettem. Legalábbis jó lenne ezt hinni. Nagyon szelíd. De a gyerek nem. Rám hasonlít. Nem lehet betörni. Ha nekem nem megy, remélem másnak se megy majd. Mert akkor volt értelme. Van értelme. Van értelme a küzdelemnek nap mint nap. Kora reggeltől, hajnalig. Remélem a következő Cs.B.-re hasonlít. Nem rám. Mármint lelkiekben.  Mert azért jó lenne ha lenne haja.

Levettük a kiságy rácsát. Igazán nagyfiús lett. Mert elhatároztuk a férjjel, hogy valamilyen módon megreformáljuk Beni éjszakáit, mert ez így már nem mehet tovább. Unom a procedúrát, unom hogy úgy kell becsempészni a kiságyba, mert csak köztünk hajlandó elaludni. Persze az esetek 80 százalékában felkel éjjel, átmegyek, áthozom, ő már alszik is, én nem. Van hogy egy órát forgolódom, közben persze rugdos, kitúr, pofoz. Unom. Gondoltam, ha az ő ágyában altatom, persze mesével, odabujival, akkor az már haladás. Tegnap este volt a kezdet és vég egyben. Nem volt gond, meséltünk-énekeltünk sokat. Elaludt, sőt le sem esett az ágyról - pedig félő volt ez is - , de negyed kettőkor már anyázott. Ott tartunk megint ahol a part szakad. Nem lesz jobb. Amíg ott vagyok mellette mikor elalszik, nem lesz jobb. Mindig engem fog keresni. De ha kicsit mesélek, puszi-puszi és kijövök, üvölt. Utánam jön, tudom. HOGY CSINÁLJAAAAAAAAAAAAAM??????? VALAKIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII PLÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍZ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Mindenkinek boldogságot és békességet kívánok, de igazából ez egy nagy közhely, még ha igaz is. Szerintem mindenkinek azt kell kívánni, amit saját magának is kívánna, persze csak azoknak akiket szeretünk, mert akit nem, én azt karácsonykor, húsvétkor, a neve napján és egyáltalán semmikor sem szeretem. Ilyenek is vannak bőven. Ámbár nekik sem kívánok rosszat, mert én egy nagyon jó ember vagyok. Inkább, beszerzem a Valeriana mellé a leszarom tablettát és passz. Tegnap hallottam, hogy ez nemcsak amolyan szóbeszéd, hanem tényleg létezik. Kis fiolában szőlőcukor, rajta: LESZAROM TABLETTA. Na, ez kell nekem, nem az idegeskedés a sok hülye miatt. Legalább tudat alatt hadd erősítsek a pozitivitásra, ami tudjuk hogy nekem valószínűtlenül nehezen megy. Amúgy ma dolgozom utoljára és remélem, hogy legalább január 2-áig eszembe se fog jutni a sok eszementidiótavadparaszt. Szilveszterkor, ami remélem hogy jól fog sikerülni, mert talán nekem még egyetlen szilveszter sem sikerült igazán jól, pedig volt már belőle legalább 32. Szóval Cs.B. barátaival leszünk, mondhatom hogy a barátainkkal egy vadászházban, két napig. Kicsit félek hogy uncsi lesz, de mivel a tervek szerint Lázaskistestű (most nem az hál’ Isten, de csak azért, mert két hete nem volt bölcsiben és az idén már nem is viszem, mert elegem van a sok kis vírushordozó tetűcskéből) nem jön, ráfekszem a pihenésre remélem a szó legszorosabb értelmében. Jobban örültem volna, ha mondjuk valami szállodafélébe megyünk és lesz kaja meg pia meg zene és tánc, és csak úgy elénk rakják a terülj terülj asztalkámat és nem kell a részeg fazonok által odakozmált pörköltes vejlinget suvickolni, de valószínűleg így sem fogom, mert megmondtam a Férjnek, hogy én aztán nem és punktum és tudomásul vette, valamint azt is megértette - talán - hogy PIHENNI szeretnék, mert úgyis rögtön felforr az agyam, ha elsején megyünk a Gyerekért Anyósékhoz. Ez egy szép hosszú mondat volt, aminek az utolsó részét nem is szeretném kifejteni, mert hátha …… na merazért. Meg amúgy is elegem van a rabszolgaságból, mert munka után minden nap kezdődik a második műszak otthon, és fullonteleabúrám az állandó rendrakással és takarítással és főzéssel és mosással és amint abbahagyom, kezdhetem az egészet előröl. Van valakinek ebben a tetves világban rendszerető segítőkész családja??? VAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAN???????????? És mindig minden körülmények között az egész éjszakát átalvós gyereke???? VAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAN?????? Ha valakinek van, az legyen kedves fogja be, tartsa vissza, mert nem akarom tudni, nem akarok vele találkozni, nem akarok vele beszélni, mert így legalább hihetem, hogy nem én vagyok az egyedüli szolgasorsra és insomniára ítélt balfasz ezen az elbaszott földkerekségen. Nos, ha mindebből nem derült volna ki, csak annyit akartam mondani, hogy mindenkinek áldott békés ünnepeket kívánok és az új évre mindenkinek csak annyit, amit saját magatoknak is kívánnátok. És mindenki tegyen újévi fogadalmat, mert én mindig teszek. Ha csak pár hónapig tartok is ki, de megpróbálom majd a lehető legtöbbet kihozni magamból. Így már körülöttem mindenki egy kicsit nyerni fog, mert valószínű azt fogom megfogadni, hogy nyugodt és pozitív leszek, amennyire csak tudok. Kurva nagy szükségem lesz rá jövőre, annyit mondhatok. Puszi. J

Így visszaolvasva, baromi sok a “mindenki” ebben a posztban, de legalább mindenki gondolhatja, hogy mindenkire gondoltam, ha ez nem is feltétlenül igaz.

Ja, és azt is megfogadom, hogy laza leszek. Nagyon laza. Nem görcsölök. Lazalazalazalazalazalazalazaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa. LAZA MINT A RIGALÁNC!

Arra a megállapításra jutottam, családanya ne akarjon karriert! Nehezen mondom ki, fáj is, de igaz. Hiszen minek tanultam annyit, minek küzdöttem annyit, ha semmibe se vesznek mert fájó torkot, folyó orrot, lázas kistestet kell ápolnom hétről-hétre? A bölcsi tele van. Vírushordozó gyerekkel, betegséggel, hányással, fosással eceteraecetera. És elegem van. Rohadt nehezen tudjuk megoldani ki marad otthon, mert a munkát nem csinálja meg senki helyettünk és sajnálom szegény Lázaskistestűt mert megint szenved, megint gyógyszert kell tömnöm belé ami tuti nem használ a kis szervezetének, és magunkat mert nem alszunk. És kávém sincs, pedig majd’ lefordulok innen, hajnali egykor Süsüt kellett volna megint nézni, de bemondtuk az unalmast és ágyba parancsoltuk a Miniterroristánkat. Röpke másfél óra ment rá az éjből, hisztivel, sírással, orrszívással, kapálózással, nyűglődéssel. Nem tudok készülni a karácsonyra mert semmire nincs időm, amit mégis megpróbálok, azt két perc alatt szétkapja Lázaskistestű. Az összes mikicsokit el kellett dugni előle, mert minden tíz percben másikat kell kibontani úgy, hogy meg se eszi és különben is a dackorszak legmélyebb bugyraiba kerültünk és azért is panaszkodom, mert kinek és hol panaszkodnék, ha nem itt! Pedig elhoztam Mikulás ünnepségre hót egészségesen, másnap már megint hőemelkedés…… a kis dögök….. én is tök takony vagyok, ez most külön jól jön a múltkori fekélyek után a számban, amit Tőle kaptam ajándékba. Amúgy Após azt mondta a Mikulásra hogy jolipuki, a karpuszt meg ki lehet találni…. Mindennek ellenére ezeken még tudok röhögni..:-) És Beni volt a legvagányabb kissrác az összes között, nagyon büszke voltam rá, egyedül ment oda a Mikuláshoz, meg is köszönte az ajándékot, mindenkinek tetszett és még a színitársulat honlapjára is felkerült. Azért van öröm is ám, csak néha nehéz rálelni…………

UI. Valaki elmondhatná hogy csinálja!? Családdal és karrierrel, mézeskalács illattal és boldogan! Hogy lehet ezt két gyerekkel? Hogy lehet ezt elégedett főnökkel? Tiszta lakással? Vasalt ingekkel és illatozó rántott hússal, uram bocsá’ finom vadassal? Ínycsiklandozó karácsonyi sütikkel, saját készítésű ajándékokkal és DIY adventi koszorúval????

A megbeszélés

Ki hitte volna, hogy tejföllel dúsított főzeléket nem illik lefagyasztani???!!!Talán némi kihívásokkal küszködöm a konyhaművészet rejtelmeit illetően……. Nos, mit is mondjak…. “Mária ne hagyj el!” - Benedek fiamtól szabadon:-)

- Mit hozzon neked a Mikulás kisfiam?? (Persze csak ha jó voltál!!???)

- Falevelet!

A következő napok gyöngyöző boldogságban teltek, gondolván hátha most megússzuk a karácsonyt sokkkkkezer alatt, de ez is, mint az öröm és boldogság kék angyala, tovaszállt a minap:

- Anya! Számítógépet veszek, add oda a pénzem! - a gyerek közel két éves….. -

Tudom hogy a gyerekszáj történetek szinte senkit nem érdekelnek, főként ha nem a saját gyerekükről szólnak. De az a helyzet, hogy bennem most szinte csak ezek tartják a lelket és mivel ez az én blogom, a saját örömömre írom, ígyhát baromian le*****rom hogy kit érdekel és kit nem. Egyébként ez egyfajta gyűjtés is majdan ősz koromra - már kezdődik - bár, fogalmam nincs mi lesz a blogokkal xsok(!) év múlva.

- Kisfiam mit csinál a boci és a paci a parkettán?

- Legelnek.

- És mit legelnek?

- Eszik a lakásom.